Medgyessy Gergely interjú

Az igen népszerű Csanya interjú utolsó kérdése az volt, hogy kivel készítsem a következő interjút. Csanya Gergőt ajánlotta, ezért miután megérkezett a The North Face®Lavaredo Ultra Trail versenyről, neki tettem fel kérdéseimet.

– Név: Medgyessy Gergely
– Életkor: 42
– Sport: terepfutás

– Milyen sportmúlttal rendelkezel, gyerekkorodban sportoltál?
– Nem rendelkezem versenysportmúlttal, de gyerekkorom óta mindig mozogtam valamit több-kevesebb rendszerességgel. Egy évig atletizáltam, de alapvetően nem az állóképességi sportok voltak előnyben: elsősorban teniszeztem, később fallabdáztam.

– Más sportot is űzöl a terepfutással párhuzamosan?
– Kerékpározok és úszok rendszeresen, alapvetően keresztedzésből, de azért minden évben csinálok egy triatlon versenyt is: Ironmant, vagy féltávot. Idén a Balatonnál volt egy féltávú triatlon, azon vettem részt. Nagyon hasznosnak találom a keresztedzéseket, kizökkentenek az edzések monotonitásából, színesítik, változatossá teszik azokat és a futásból származó sérülésveszélyt, túlterhelést is csökkentik szerintem.

– Mióta része a terepfutás az életednek, és mióta futsz ultra távokat?
– Egy sérülés utáni kihagyást követően alapvetően rehab jelleggel, körülbelül 4-5 éve kezdtem terepen futni, és utána túlnyomó részt ott ragadtam, már nem is akartam újra aszfaltra menni… Talán 4 éve futottam először ultrát, terepen ez jobban adja magát, a természetből sosem elég.

– Van akár hazai akár, külföldi sportolói példaképed?
– Mint feltehetően sokunknak, itthon Németh Csaba igazi példakép, tisztelem a szerénységéért és az eredményeiért is, nagy húzóerő a magyar terep ultrafutás számára. Fontos és értékes ismereteket és hozzáállást lehet tanulni tőle, ez is erősíti a példaértékét. A külföldiek közül Sebastian Chaigneau hozzáállása áll a legközelebb hozzám: kívülről úgy tűnik nem görcsöl rá az eredményekre, de persze motivált, nyitott és látszik, hogy élvezi, amit csinál.

– Miből merítesz motivációt egy ilyen hosszú versenyen?
– Szeretek a hegyekben, erdőben, természetben futni sokat, ez fontos motiváció. Ezen kívül elsősorban az motivál és egyben szórakoztat és kíváncsivá is tesz, vajon egy bizonyos kihívást, vagy éppen magamat, a távot, a szintemelkedést le tudom-e győzni, illetve meg tudom-e oldani a felmerülő problémákat, nehézségeket, azaz teljesíteni tudom-e a kívánt célt. Ha ez alapvetően jó eredménnyel sikerül, az még jobb, de nem cél. Az itt megszerzett kitartás és állóképesség az élet más területein is használható, ez is motivál.

– Mit szólnak a rokonaid, barátaid amikor meghallják hogy elmész egy 120 km-es futóversenyre?
– Megkérdezik, hogy hány nap alatt kell teljesíteni? 🙂 Vagy közlik, hogy az autóval is sok. Féltenek és túlzásnak tartják. Meg persze elméleteket gyártanak miért is van erre szükségem. Mindenkit invitálok a hegyekbe, akkor jobban érthető miért vágyik vissza mindig az ember.

A versenyről pár adat:
– Táv: 118 km

– Szintemelkedés: 5740 m+

– A versenyen való indulás felkészülés volt egy nagyobb versenyre, vagy ez volt az idei célversenyed?
– Mind a három legutóbbi versenyem (Terep100, Annecy-Maxi-Race, Lavaredo) már felkészülés volt az augusztus végi nagy megmérettetésre, az UTMB-re. Ezeken elsősorban szerettem volna lehetőség szerint „begyakorolni” az augusztus végi szituációkat, pulzust, tempót, étkezést, esti rajtot, stb. Úgy érzem, hogy ez jól sikerült, bár még a Lavaredo is nagyon messze van az UTMB-től terhelés, fáradtság, egyebek szempontjából.

– A legszebb vagy legemlékezetesebb pillanat a verseny közben?
– A Misurina tótól kezdtünk meg Robival egy 800 méteres emelkedést a Drei Zinnenhez, amikor lassan elkezdett hajnalodni. Elkezdtek erősödni a sziklák, csúcsok sziluettjei, a lámpákat lassan lekapcsoltuk és a hajnal új erőt adott, a Három Nővér pedig egyszer csak ott magasodott előttünk az éles hajnali napfényben.

Ez egy nagyon emlékezetes pillanat volt. Nem beszélve arról, hogy a menedékháznál még a Szadai előtt csekkoltam .

– Voltak holtpontok?
– Egy igazi holtpont volt. Egy hosszú majd 10 km-es (1000 m szint) felfelében meglehetősen elfogytam – akkor csapott le a meleg, és az alváshiány is akkor ütött be. Eléggé kóvályogtam és leérve a ponthoz le kellett feküdjek egy lócára vagy 20 percet, amiből 10-15 percet aludhattam is. Remek hangulatban és kedvvel ébredtem, és feltankolva a szalámis-sajtos finomságokból folytattam az utamat.

– A verseny közben tartottad valakivel a kapcsolatot, volt segítőd?
– Nem volt segítőm, 50 km-hez lehetett előre küldeni egy zsákot, étellel, ruhával, én csak kaját és izoport küldtem. A második felében Mónival, a feleségemmel sms-eztem, merre vagyok, mikor érkezhetek, hogy oda tudjanak jönni a gyerekekkel. Korábban még éjszaka is küldött sms-t, annak is nagyon örültem.


– Sok magyar induló volt kint idén. Ez motivált, hogy minél jobb helyen fuss be?

– Nagyon jó volt, hogy ilyen sok magyar volt, a korábbi magyar eredmények miatt is nagyon jó volt magyarnak lenni kint, de önmagában a sok magyar induló egyáltalán nem motivált. Ez bizonyos tekintetben egy magányos sport, mindenkinek magával kell megküzdenie. Persze az büszkeséggel tölt el engem is, hogy az első 50-ben 6 magyar végzett!

– Mennyire vagy elégedett az eredményeddel?
– Felkészülési verseny volt, de ha nem lett volna az, akkor is elégedett lennék: 517 indulóból a 44. helyen végeztem. Ahogy mondtam, engem nem az eredmény motivál, de persze hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem jó érzés jó helyen befutni. Engem elsősorban a környezet, a természet, és a táj megismerése izgat, ahova magamtól nem biztos, hogy eljutnék, illetve a táv, a szint és a magam legyőzése tölt el elégedettséggel. Nekem az egy jól sikerült ultra terepverseny, ha jókedvvel tudok befutni, nem a végsőkig elcsigázottan, tudok figyelni a körülettem lévő szépségekre és azzal az érzéssel fejezem be, hogy maradt még egy kicsi bennem. Nem versenyzésből csinálom az egészet. Nem mindegy persze az sem, hogy mindezt jó társaságban teszem, hasonló érdeklődésű és értékrendű emberekkel közösen.


– Mit gondolsz, jövőre ismét indulsz ezen a versenyen?

– Egyelőre csak augusztusig látok el 🙂, de elképzelhető hogy valamelyik menetet (a hosszú mellett van egy rövid – 50 km, 2500 szint is) bevállalom, mert a pálya rendkívül szép és a helyszín csak 160 km a tengerparttól, ami a család szempontjából sem elhanyagolható tényező.

– Mit üzensz a hazai terepfutóknak?
– Elsősorban, hogy HAAAJJJJJRÁ!! Aztán, hogy maradjunk meg egy jó közösségnek és fokozottan vigyázzunk a természetre, mert ez a lételemünk.

– Nagyon köszönöm az interjút, és sok sikert az UTMB-hez!
XurocsaX

Hozzászólások

5 comments on “Medgyessy Gergely interjú”
  1. TPé szerint:

    Gratulálok Gergő a Lavaredo-hoz, és még szívesen olvasnék egy rövid “miben futok” listát cipő-ruha-hátizsák témában.

  2. Csanya szerint:

    Gergő: Sport: terepfutás
    Csanya: Sport: ultra terepfutás

    azé ne edd magad Greg!-)

  3. Medgyessy Gergely szerint:

    Köszi Peti! Lassan egy éve Hokában futok csak terepen, ekem nagyon bejött.. Zsák az Salomon, verhetetlen, most egy Pro Skin 10+3-at használok, UTMB-re is azt viszem, rengeteg kis hely, bővíthető, ivőzsákkal és kulacsrésszel is használható, állíthaó vállpánt, thermo-s ivózsák tartó, szóval luxus :). Ruha az vegyes, persze van kabalaruhám mindig, ez jól látszik a képen is.
    Csanyusz, nem is akartam veled versenyre kelni 🙂

  4. Pepe szerint:

    Ott leszek az utolsó kanyar előtt Chamonix-ban!

    Allez Zserzseli!

  5. zsolt szerint:

    Mi épp most megyünk a Misurina tóhoz, túrázni. Bár futunk mi is, de el sem tudom képzelni, hogy lehet 112 km-t lefutni, főleg ilyen nehéz terepen. Nem semmi. Grat!!

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s